A cikkre adott reakcióm rövid és tömör:

A jóga - mint bármilyen testmozgást is tartalmazó rendszer - lehet méreg és lehet gyógyszer is. Lehet nagyon hatékony prevenció, és lehet komoly problémák forrása.  2010-ben leírtam, hogy hogyan érdemes a jógát gyakrolni, hogy ne okozzon gerincproblémákat, ezt a bejegyzésemet megtaláljátok itt, ebből minden fontos kiderül azt illetően, hogy hogyan lehet a leggyakoribb gerinces sérüléseket elkerülni: 

http://jóga és gerincsérv - hogyan jógázz, hogy ne legyen bajod? 

Mivel ezt a témát akkor kiveséztük, most izgalmasabbak voltak számomra azok a cikk alatti kommentek, melyek vadul támadták a szerzőt, a kutatást, és azonnal hadviselést indítottak a jóga védelmében.

De vajon meg kell-e, ill. kell-e egyáltalán védeni a jógát? 

A TUDOMÁNYHOZ VALÓ (V)ISZONY:

A tudományt fogalmát sajnos sokan félreértik, és úgy fogják fel, hogy tudomány a laboratóriumban üldögélő, mindenféle ezotériát és "spirituálisan haladó" gondolkodást elvetemült ellenszenvvel tagadó szemüveges professzorok játéka. Pedig a "tudomány" korántsem ez.

A tudomány egy jól meghatározott gondolkodásmódot jelent, ami nagyban segíti a világ OBEJKTÍV megismerését.

A módszere az, hogy egy speciális módszertan szerint igyekszik kizárni a szubjektív véleményeket és előzetes elképzeléseket,
hogy végül tényleg az láthassuk a világból, ami VAN, és ne azt, amiről - jellemzően előítéletekre vagy hitekre építve -  azt HISSZÜK, hogy van. 

A kedvenc példám a tudományos gondolkodásmódra a következő:

Tegyük fel, hogy meg akarom tudni, hogy az alkohol hat-e az autóvezetési képességekre.

Ha megitatok jó sok emberrel pár üveg sört, és megvizsgálom, hogy mi történik - törnek-e az autók a vizsgálati csoport alatt :) -  akkor alapértelmezetten fogalmam sem lesz arról, hogy sör nélkül hány ember törné össze az autóját. Így egy elképzelésem bár lehet a témáról, de igazán pontosan még nem fogom tudni, hogy mi is történt. Ezért ugyanazon az úton, statisztikailag kb. ugyanolyan ideje vezető, azonos képességű embereket fogok végigküldeni.

Lesz egy kontrollcsoportom, akik nem isznak, és lesz egy vizsgálati csoport, akik igen. Tehát összesen egyetlen változót tologatva nézem meg, hogy lesz-e különbség. Ez így már megyőzőbb, ugye?

Pedíg a kísérlet még így sem felel meg a tudomány gondolkodásmódjának.

Ha egyszerre több változó tényező is van a kísérletben, akkor még mindig nem fogom tudni, hogy EGÉSZEN PONTOSAN MI AZ OKA A BALESETEKNEK.
Jelen esetben a vizsálati csoport torkán lenyomtunk pár sört. Ettől jó eséllyel az alanyoknak pisiline kell, és lehet, hogy az autók nem is az alkohol miatt törtek, hanem attól, hogy a vizsgált személyek keresték a tekintetükkel az út mellett lévő mellékhelységeket...

Elképzelésem persze lehet, hogy a pia vagy a vécékeresés az oka a baleseteknek, de TUDNI már nem tudhatom biztosan.
Igy a pontos eredmény érdekében meg kell itatnunk a kontrollcsoporttal is pont ugyanannyi vizet, mint ahány decit a sörösök ittak, és akkor már korrektebb lesz az eredmény.

Ez a tudomány precíz gondolkodásmódja, ami így egészen pontos ismereteket tud adni.
Kár vívni vele...

A hitre csak addig van szükség, amíg nem tudsz valamit. Amit tudsz, abban nem kell, hogy higgyél.

Amíg csak hiszed, hogy a párod megcsal, addig az egy koncepció. Simán lehet, hogy igaz, de lehet téves is - még akkor is ha a mai tindervilágban erre kétségtelenül valamivel nagyobb az esély ;). Ha viszont korábban végzel a munkahelyeden, és meglátod Bélával, onnantól már tudod, és nem hiszed.

Kb. így viszonyul egymáshoz a tudomány és a koncepcióink.

Amikor egy tényleg korrektül végrehajtott kutatás eredményét valamilyen hitre, egóra, vélt érdekre építve ÉLBŐL és azonnal - kvázi gondolkodás nélkül - elutasítják, akkor szomorú vagyok, mert ilyenkor fanatizmust látok...
Egyedül a fanatikus ember mentes a kételyektől, ami gyakorlatilag bármilyen pontenciális fejlődés gátja. 

Hasonló jellegű kommenteket olvastam a cikk alatt.

" 4 éve látogatom az xy jóga központot. Kutyabajom sincs azóta.

Rendbe tette a fájó futótérdemet..."

A kommentelőét talán rendbe tette. De igazából még ebben sem lehetünk biztosak.

Vajon tényleg a Bikram tette-e rendbe?
Egészségügyi kérdésében mindig van legalább egyetlen együtt változó változó: az idő.
A legtöbb mozgásszervi probléma pár hét alatt megoldja saját magát, így amíg a kommentelő:

• jár a lábán,
• alszik,
• szexel,
• mindenfélét eszik,
• vezet,
• stb...

- ergo rengeteg változó fordul elő az életében - úgy objektíve fogalmunk nem lehet mi hozta helyre a térdét.
Elképzelésünk lehet róla, de ez nem több, csak egy koncepció.

Viszont egy biztos: a fenti komment - már ha követjük a tudományos gondolkodást - semmiféle viszonyban sincs a cikkben idézett kutatás eredményének valóságtartalmával. 

Annál inkább a pszichológia "cognitive ease" fogalmával, ami azt jelenti, hogy egy bonyolult és összetett kérést - lehet-e káros a jóga gyakorlása, kell-e esetleg átgondolnom a gyakorlásomat vagy a tanárom kompetenciáját - egy könnyű és egyszerűvel helyettesítünk : helyrerakta a térdem, tehát jó...

Az a baj, hogy ez az a gondolkodásmód, amivel sosem jutunk előrébb, sosem nem fogunk tudni pontosabb, egészségesebb, biztonságosabb órákat tartani, hiszne fanatikusan hiszünk abban, hogy amit csinálunk az jó...

 De nézzük meg egy másik típuskommentet:

"A tudomány csak a fizikai testet vizsgálja. A jóga nem sport és nem a fizikai testről szól."

A tudmánnyal az a baj, hogy mivel nagyon precíz, meglehetősen lassú is.
Egy jóginak empirikusan figyelve a saját testérzeteit sokkal könnyebb kialakítani egy gyakorlásrendszert, mint a lassan döcögő, de cserébe nagyon pontos ismereket adó tudománynak. ( mivel nincs mindenhol érzőideg a testben, ez a hozzáállás okoz is jógás problémákat pl. a porckorongok területén).  Könnyen lehetséges, hogy a kommentelőnek igaza van, és létezik asztráltest, pránacsatornák és társai, amire a kérdéses jógapózok tényleg jótékonyan hatnak, de ezt még nem TUDJUK.

Ez természetesen abszolút nem zárja ki, hogy létezik ilyesmi, viszont egy ilyen izgalmas és jógatáborokban gyakrak előkerülő vitának a jelen kutatás eredményéhez sajnos megint nincs túl sok köze:

Hiszen a kutatás eredménye teljesen objektíven mutatja, hogy a "fizikai testben" alakultak ki hibák...

Annál inkább van köze a pszichológia "devalválás" nevű elhárító mechanizmusához.

A jelenség arról szól, hogy ha valaki a valóságunkba nem belepasszírozható dolgot állít, akkor:

• lehúzom,
• elértéktelenítem
• leértékelem és lejjebb tolom

- így véletlenül sem kell megkérdőjeleznem, hogy amit gondolok/hiszek/gyakorlok az maga a megtesterült csoda, amihez bárki és bármi másnak csak felnőni lehet... :) 

Sorolhatnám tovább a példákat, de szerintem teljesen átjön mire akarok kilyukadni.

A jógának sem a mozgásrendszere, sem a többi rétetege nem tudományos alapon alakult ki - szerencsére - így tudott sok évszázadokkal az Anatomy Trains és a miofasciális kutatások előtt is oda fejlődni, amit épp csak kezdünk megérteni. Ettől függetlenül a jóga speciel per definíció nem tudomány. 

Természetesen még ezzel sincs egyedül, mert nagyon sok modern mozgás és pszichoterápiás módszer van ezzel így. McKenzie például szintén empirikus megfigyelés alapján alakította ki a módszerét, és Freud is a saját gondolataira alapozva dolgozta ki a pszichoanalízist. A módszer / jóga, McKenzie, pszichoanalízis / ergo nem tudományos -  viszont a hatásuk tudományosan már nagyon  jól vizsgálható.

Sőt! A hatás megléte / léte / minősége akkor is kiválóan vizsgálható, ha a tudomány még nem áll készen a pontos hatásmechanizmus magyarázatára.

(értsd: még ha nem is látjuk pl. az "asztráltestet", akkor is tudjuk mérni egy "asztráltestre ható" gyakorlás hatását a vizsgálati alanyra nézve pl. egy szubjektív kérdőívek kitöltésével, testi funkciók változásának a vizsgálatával, stb...) 

Ezért nagy hiba ellentétbe állítani a jógát a tudománnyal, hiszen a világon semmi baja a két rendszernek egymással, így akár az oktatók is bátran letehetik a fegyvert, és épülhetnek abból, amit a tudomány hozzá tud adni a jógához - mert nagyon sokat hozzá tud adni. A világ megváltozott, az emberek nem törökülésben ülnek hanem napi 3,6 órát töltenek a mobiljuk előtt. Ez eleve módosításokat tesz szükségessé a mozgásrendszeren. 

A jóga pránakoncepciója a modern miofasciális meridiánkutatásnak hála lassan modern köntösben is magyarázásra kerül, és pl. Vigh Béla professzor Úr is mesélt róla, hogy kutatta úgy is az idegrendszert, hogy megnézte, hogy a jóga hová "vél" fontos területeket, és volt, hogy meg is találta azokat. Tehát konkrétan semmi ellentmondás nincs a jóga világa és a tudomány között, sőt! Meglehetősen előnyös, ha az empiria és a tudomány vonaláról jövő rendszerek találkoznak és erősítik egymást. 

Azt gondolom, hogy nagy meggondolatlanság, és kizárólag felesleges félelmek megnyilvánulása csípőből elvetni azt, amiben a tudomány erős, mert ezzel tulajdonképpen a vendégeinknek, tanítványainknak ártunk.

Ha a kezünkbe kapunk egy korrekt, módszertanilag helyes kutatási eredményt, akkor hibát követünk el, ha nem használjuk fel azt, és nem tökéletesítjük vele a módszerünket, óráinkat, hozzáállásunkat, mert így tudunk egyre pontosabbak, egyre egészségesebbek lenni a tanítványaink számára.

Ennek érdekében javalom az oktatóknak a "Gerinces edzés" c. könyvemet elolvasni, mely rögtön segít gerincbiztonságosabb órákat tartani - és szintén tele van a modern tudomány modelljeire építő tudnivalókkal.  A feliratkozóknak ingyenes itt jobbra, és egy sor olyan tudományosan megalapozott információt ad a gerincről, amihet magyarul, rendszerszemléletben nehéz még hozzájutni.

ui.: ja, a cikk címe tényleg hatásvadász...és??? ;)